friss műút

Legfrissebb

Napindító

ég-sapkájú ember

2018. december 09.


A volt otthonból, két szellő közt,
fátyolos szemmel, tündér-tekintettel
bandukol a hosszú, kettős fasorban,
jobbról-balról függő zöld falban,
végül kilép az üres mezőre,
ahol a határ a határát veszti:
onnan mindég van tovább hova menni,
ottan többé nem ismeri senki.

(Weöres Sándor: Az ég-sapkájú ember, 1951; részlet)

Hozzászólások, visszajelzések

Hozzászólás küldője: Barna Róbert
Ideje: 2018-12-09, 13:11

Barna Róbert
az én zenéje

a keltető olyan termékeny
a rózsaszín szalagról
percenként gördülnek le
az új gyapjas borjak
míg én még mostanra is
csak félig vagyok kész

de azért hallom hogy szól
az álom éjjeli zenéje
mert ez ugye az altatásról szól
és ha ki is nyitnám a szemem
arra a bizonyos ablakra
ami ki van tárva a nemlétezésre
arról már fogalmam sincs
hogy hogyan is néznék én ki?

*

Szólj hozzá!