— Ez mi?
— Szürkegém.
— Hát ez, Matula bácsi?
— Bakcsó, de úgy is mondják vakvarjú.
— De azért lát ugye?
— Nem azért mondják, mert vak, hanem azért, mert úgy szól, hogy kvak-vak.
— Furcsa.
— Mér lenne furcsa? Azt mondja, hát azt mondja. Ü tudja, hogy mit kell mondani…
(Fekete István: Tüskevár. Móra, 1970. 72.o.)