friss műút

-ról, -ről

Miklya Emese

Miklya Emese

(1995, Orosháza) Kamaszkora óta egyaránt érdekli a zene, a rajzolás, és az írás is. Alapvetően prózákkal kezdett el foglalkozni, a líra felé fordulása friss. Egy éve kapta meg pedagógus diplomáját, azóta bolti eladóként dolgozik.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Miklya Emese: Versek

2018. november 29.

Genesis

Még ma is ráztam ki a táskámból nyárfabarkát —
A konyhámban zúgva vonultak át a késő áprilisi szelek.
Háromszor jártuk körbe a Népszigetet,
tavasszal a legnehezebb elviselni a város betonpadlóját.
A sziget mélyén az Ősfák az égig érnek,
Fény csak akkor szűrődik be, ha a sziget láttatni akar.
Ezen a helyen, ember csak az avarszinten létezhet,
ahol a szösz ujjnyi vastagon borít be mindent.
Agresszív anyag: beleragad mindenbe, ahol fa megfoganhat.
Itt régen gyökerek közé ültették a vasakat,
a gyárépületek mögötti partszakaszon lakókocsik, nyaralók, horgászstégek állnak.
Ide fiatal már nem jár, csak megbolondult szüleiket, kutyáikat hagyták hátra
memoárként.

A kemping kerítésénél bekukkoltunk:
kendős asszonyok söpörték fel újra és újra a fák letapadt magjait.

 

Babuska

Ma este meglátogatom az Óceánt.
Tábort vert a város szélén — engem vár.
Nyelvével lábamat mossa,
sír.
Bölcsőt ütök homokjába, belefekszem.
Korallok lepik el mellkasom. Rámnehezülnek.
Magunk fölé feszítjük a nászéjszaka leplét.
Öble vize felhevül, benne milliónyi kopoltyú rezeg.
Babuskám — becézget az Óceán,
és a lepel kettéhasad.

Hajnalban elmegyek: messziről rikoltanak a sirályok,
kimúlt hullám moraja hallatszik —
a kövek között cigányok szedik kosárba a partra mosott halakat.

 

Fekete pocsolya

Talajvíz tört fel a szántókra.
A föld szemcséi túltelítődtek piszkos lével,
fekete pocsolyák a bézs csempén.
Ingovány.
Felbérelt emberek próbálják beásni ide
a megértés póznáit.
A határban két hegy áll,
a Golgota és a Bűntudat hegye.
Nyomok a sárban:
A beismerés félrészeg, tántorog.

 

Szólj hozzá!