friss műút

-ról, -ről

Zöldi Meliton

Zöldi Meliton

2000, röviden csak Zöme. Szereti a piros színt, kedvence a bolognai és nem bírja a piát. A táborban kiderült, hogy állnak a szájára a szóviccek, hogy nem ír felkérésre semmit és hogy beszörpizve még annál is bénábban rappel, mint amúgy.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Zöldi Meliton: Versek

2018. november 25.

A porosz szemétdoboz

Pirított, famentes
papírcafatok, azoknak is
a sarkai vinnyognak
a nyirkos tenyér-kriptában.
Hétfő délelőtt, nyolc óra tíz.
A mókuskerék picike léceit
agybavágóra élezték és nincs
idő se pihenésre, se kitérőre.

Délutáni menekülés.
Negyvenkettes acélbetéttel
sok bolynyi értetlen rovar
potrohát szakíthatnánk
át, csak úgy mért ne alapon,
vagy dacból, de a katicákat
ez pont nem hatja meg.
Végül dülöngél az ébredés,
marad Mr. Nanená és
neje a vendégszobában.

Késő este kalapál a kábeles
telefon. Forró a drót, akár a helyzet.
Elfolyt tollak szivárgó testeit,
ötfelé szakadt műanyagórára ragadt
rágómasszát és egy péntek estényi
töményt okádott ki
magából egy ósdi porosz
szemétdoboz. Nemsoká
beérnek vele a detoxba.
A görbe lencse a pék kezében
sokáig törte a köztéri
sugarak fényét, de nem
találta meg a kiégett,
filccel robotikusan
kidekorált zöld
öngyújtóinkat.

Tegnap este szétrúgtuk
a haverokkal. Kellett.
Nem volt muszáj,
csak fakultatív.
A főutcai lámpaoszlopokról
még most is nedves
vécépapírhálók
függenek gyarmatosítva
a kék neonfényeket.
Azok is mi voltunk.

Csupán a magunk
romlott teafilterét
oldogatjuk, hiszen
az „Elküldve” után sosem
érkezik válasz, még egy
buboréknyi se.
Mindig a postagalambra
kenik, mert ők mindig feladják.
Mi még nem.
Holnaptól ott fog őrt
állni az előző láda
pontos mása és mi
addig rúgjuk és
addig fejeljük,
míg vissza nem üt.

 

Farkasszem a kakukkal

A fonnyadt, lótuszmintás falak dohányszaga.
Első szippantásra egy harmincnyolcas szandál
talpa alatti égetett, meddő homoktócsába morzsál,
végül megszokod. Na meg a szőnyeg. Amely egy alpaka

farkatlan, levegőtlen nyarával a füledbe nyalt,
csak elfed. Rezonál. Vézna ráncok, pigmentfoltok
sajgó cirkusza lett. Hiába szakács, kertész, gondnok
az ember: minden álmában még senki se varrt.

Leginkább a fészek ágai tudnák elregélni, milyen volt
a villanykapcsolók reggele. A redőnyök zuhataga.
És a csordogáló csapok ár-apálya. Fuvallata
a köhécselő padló reccsenéseinek. És pont.

A mese végére a tincsek összerogynak és elfolynak.
A hunyorgó szemeket felváltják a lencsék.
Farkasszem a kakukkal. Csak pár kattot ment még.
És egymás vállára dőlnek a lótuszmintás falak.

 

A művek a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):

 

Szólj hozzá!