A viaszbábu
Az ágy alatt
találtam egy viaszbábut: egy finom leánybábucskát. Játszhatok vele, ha akarok.
A pókhálót leszedem a fejéről –
kinek az ágya alól kallódhatott az enyémig?
Tenyérmelegben puhább, mint hittem, könnyen mozgatom a tagjait,
a teste ujjbegyeimre simul.
Megbabonáz az ölembe hullott hatalom.
Palacsintasütőbe fektetem
táncban elfáradt viaszkedvesem,
a gáztűzhelyen virágszirmokat szórok szét, még az sem zavar, hogy a bábucska
lassan megolvad.
Eltűnik az arc, sikoly nélkül,
aztán a forma, és végül csak egy pocsolya marad.
Tovább simogatom az olvadékot, ujjam ösztönösen kavargatja, majd mint harci festéket,
az arcomra keni.
Nem éget eléggé, pedig forró a viasz.
Kerüljön rám az összes.
Szemnek, orrnak, szájnak sem hagyhatok nyílást,
egy másik arcot építek.
Csak az összeaszott mosoly az enyém,
a rétegek alatt.
A viasz idővel kihűl, lerepedezik,
csak néhány ragadós darabka marad rajtam,
és ott találom magam
egy ágy alatt.
Spenót
Én nem vagyok spenót,
nem vállalom a közösséget azzal a zöld masszával
– gondoltam, mikor felemeltem a fedőt éjjel kettőkor. Rossz még ránézni is, ráadásul sokan utálják.
Talán már három napos, és mióta megvan,
ugyanazon a helyen heverészik:
a lábos alján, a tűzhelyen.
Hártya nőtt rá, amin keresztül nem láthatjuk a vitaminokat, elfelejteti az emberrel, hogy ez amúgy egyszer főzelék volt. Anya azt mondaná, hogy még biztos jó.
Meg azt is, hogy ettől leszek nagy és erős.
De ő most alszik, úgyhogy inkább nem vagyok éhes.
Anya szereti a spenótot, mert
nincs vele sok macera, és arra folyik,
amerre a merőkanállal tereli.
Hagyjuk is a spenótot, nem vállalok közösséget vele.
Persze valamivel kell, és az üres hűtő
elfelejteti velem
a csak tévében látott éttermek színvonalát.
Ha már muszáj választani, akkor a bögre leszek. Van mellette tányér, meg kés is, nekem hagyták ott. Vacsora közben legalább a terítékek alapján
együtt volt a család.
Anya nem szereti a bögrét,
mosogatás közben könnyen összetörhet,
akkor meg elvágná az ujját a szilánkokkal.
A bögre pöttyös,
régen a húgaim nem ihattak belőle,
és most egy kicsit fél, mert sötét van.
De ettől még a pöttyei kényelmesen elhelyezkedhetnének a lakásban,
csak már a terítőn összekenik magukat spenóttal.
A művek a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):