friss műút

-ról, -ről

Szamosvári Bence

Szamosvári Bence

Szamosvári Bence tizenhét éves. Szamosvári Bence ír, rajzol, zenél, iszik. Tehát Szamosvári Bence többnyire él. Köszöni szépen, szereti.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Szamosvári Bence: Versek

2018. november 25.

Amíg elolvad a számban

Túlélnek minket a dolgok,
Hiába lehet túlélni a dolgokat.
Itt vagyok én tizenhét évesen.
Már letépte valaki a szárnyaimat,
De meghagyta még a gerincemet
És a nagy-nagy szavaimat.
A szerelmet is hányszor túléltem…
Hogy éreztem-e? Ki tudja.
Túléltem; biztos.
Mégis

Évekig a nyakamba csöpög még és a számba okád…
Mégis

Ki tudja, meddig fogom még azt mantrázni,
Hogy most, most már többé, soha többé nem akarom elbaszni,
Hogy köszönöm, hogy szerethetlek
És ha nem jobbá, legalább emberré tettél…
Azt is

Átúsztam, azt az esős hétvégét
A tetővíz alatt ülve,
Cigivel a csonthideg betonon,
Amíg ti bent…

Amíg ti bent.

Akkoriban kezdtem el strigulázni a májamra;
Elbasztam: egy.
És
Azt is

Túléltem, azt a három idegbeteg hónapot.
Akkoriban mindig az utolsót ittam,
Az ötödik utolsót,
Meg a hatodikat.
Tudom, hogy túlélt az a három hónap,
Hogy mögöttem kúszik néha,
Részegen, buta agresszióval.
Elbasztam: kettő.

Aztán Csodácska és Kiscicu hosszú útra indult.
Emlékszel, így hívtuk egymást.
Akkor egy hétig nem ittam,
Majd hirtelen kétszer is kicsit többet,
„Hiányzol, hiányzol, jaj”,
Ilyesmiket írtam neked.

Csodácska megállt a kereszteződésben,
Csodácskát el fogják ütni így,
Kiscicu zebrát fest neki,
Kiscicu útjelzés lesz érte,
De írni-

                  írni nem szabad neked.
Elbasztam: három.
De a dolgaidat még most is a zsebembe tudod bűvölni.

Aztán idekeveredtem valahogy.
Te lehetnél a negyedik strigulám.
De tizenhét év alatt megtanultam szeretni magam.
Téged is foglak.
Hidd el, hogy most, most már többé, soha többé nem akarom elbaszni.
A dolgok túlélnek minket és
Meggörbítik a nehezen kiegyenesített gerincet.
Mi túléljük a dolgokat.
Történjen minden, ahogy kell,
Történjen úgy is, ahogy nem kell…
Mert semmi sem csak addig tart, amíg elolvad a bor a számban.

 

Gyáva

Mert kilesz a kijutni akaró.
Mert átesel a túloldaladra.
Mert a nyílt sebet kimarja a só.
És időnként rádszakad a pajta.

Maradni kell ezek miatt. Fa van
Az ablakod előtti udvaron.
Egyik álmodban egy alaktalan
Kanca volt a fán. Meleg az alom,

Legjobb, ha a kinti szféra néma.
Nem szabad álmodni sem azóta.
Hideg lóhúst eszel kézzel és a

Többihez került a huszadik feles.
Az ablak zárva. A falon óra.
Az ajtón lakat. A ház rendbelesz.

 

A művek a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):

 

Szólj hozzá!