várost nyomtattak
spórabizalommal
ahol minden ember
az utolsó készlettel
hámlásba tűnik és
csak időzítve ereszti
a fennmaradás térdét
hogy deréktájig izzon
olvadtál mint a zsírok
voltál az üres ételhordó
mégis megmaradt szaga
lezárt sztrádák magánya
de a mellékút lehetősége
napok folytonos felkelése
az alvadt éjszaka ellen
egy kreol nő a hóban
mikor fodrozódást váltunk
a kiszáradt folyó nyomában
csak arra gondolsz hogy
naplót kéne vezetned és
elhagyni valahol valakinek
visszatérő álmokat okozva
becslések alapján
16528 nap az olajfogyásig
A mű a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):