Bármelyik csütörtök délelőtt
a túlélés eszköze a megszokás
kórházfehérfalak menzaszag
lépcsőfordulókban torlódunk
mozgás közben csillapodik
a szorongás
kitartóan kaparjuk egymásról
a gondosan növesztett kérgeket
pótcselekvésnek ez is megteszi
gyökereink összeérnek a föld
alatt kávézacctalajba
kapaszkodunk
Maradék
egymásnak feszültek a szélsőségek
a kövek maradtak
azóta is keresed a forma
bontó geometriákat a
repedésekben
a ferde estéken amikor
haza kúszol az ingerküszöb alatt
és útközben lekaparod más mozgalmak
matricáit a lámpaoszlopokról
zöld határon csempészel nyugalmat
hétköznapjaidba
elmúlik a műanyag szag de a rothadó
perifériák életérzése megtalál
téglákkal a mellkasodban
omlik a vakolat
A mű a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):