Azt hiszem, Karinthy volt a legjobb morálú közöttük. Azt mondják, hogy a kommün alatt találkozott Kun Béla feleségével és annak karon ülő gyerekével. Jaj, a Karinthy, mondta az asszony, és mondta a gyereknek, hogy hát tudod, ez az a bácsi, aki olyan jó vicces cikkeket ír. Mikor már búcsúzkodtak, megkérdezte a nő, hogy hát mit üzen a Bélának? Akkor Karinthy kicsit gondolkozott, majd felemelte a mutatóujját, és azt mondta: nana!
(Réz Pál: Bokáig pezsgőben (hangos memoár). Tények és tanúk sorozat. Magvető, 2015. 138.o.)
Illusztráció: a fenti könyv borítóján szereplő kép, Szilágyi Lenke felvétele