…a szülés 1918. április 24-én az egyetemi klinikán — tehát kivételesen nem otthon — komplikációmentesen lezajlott, az apa [Thomas Mann] pedig — ez is szokatlan — első naptól fogva himnuszokat ír az újszülöttről: a „kisgyermekről”, akinek megjelenését helyenként botladozó hexameterekben énekli meg: „[…] a tizennégy év, hogy a mátkát / elnyertem, lefutott; és négyen jöttek az első / hét esztendőben; még hét telt, s mintha lezárult / volna a létszám. […] S íme mikor legbensőm mélyén rendbekerültem, / hát kicsiráztál s létre születtél, drága kis élet, / kedves gyermek! S mennyire máskép várta fogadni / jöttödet, érzelmek sokasága között, ma a lelkem. / Testi kalandok képei és jelképei voltak / nékem a többiek; és te, legédesebb, legelőször / vagy hűségem, férfi-szerelmem sarja, gyümölcse. / Jóban s rosszban oly közös élet gyermeke.”
Katiát lehangolja a verssorok illetlensége…
(Inge és Walter Jens: Frau Thomas Mann. Katharina Pringsheim élete. Ford.: Blaschtik Éva. Európa, 2006. 114.o.)