friss műút

-ról, -ről

Izsó Zita

Izsó Zita

1986-ban született Budapesten. Az ELTE jogász szakán végzett, 2007 óta publikál verseket és műfordításokat. Gérecz Attila-díjas, első verseskötete 2011-ben jelent meg (Tengerlakó, FISZ). Legújabb kötete Éjszakai földet érés címmel jelent meg a Scolar kiadónál 2018-ban.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Izsó Zita: Versek

2018. november 08.

Teremtés

Azt mondták,
túl korán született,
és nem fejlődtek ki rendesen a szervei.
 
Nekem mégis tökéletes,
mint egy befejezetlen ház,
aminek az ablakain át még lehet látni az eget,
és tudom,
nincs még szétválasztva benne fény és sötétség,
de nem igaz, hogy ez nem élet
hatalmas halak úsznak a testében
olyanok amiket rég kihaltnak hittünk
és már csak benne léteznek
csak ő nincs még jelen önmagában
mintha arra várna, hogy megszülessen
lebeg a teste felett a lelke.
 
Mégis teljes,
mert nincs neve, ami leválasztaná a föld alatti vizektől,
a hátsó kert agyagos talajától
vagy nyárfaerdő széljárta szegleteitől,
mindattól, ami a kezdetektől gyengéden körülfogja
és boldog is, mert nem tudja
hogy rajta kívül is vannak még lakatlan szigetek,
ahol kihaltnak hitt állatok haldokolnak.
 
 
A szakadás helye
 
Mióta itt dolgozom, újságpapírral tömtem ki a szám,
ahogy a cipők orrát szokás,
hogy ne mélyítsen bele ráncokat a részvét,
sírás közben ne grimaszoljak túlságosan.
És némának hazudtam magam,
mert nem volt erőm
telefonon sem elmondani a távollevő rokonoknak,
hogy csak idő kérdése,
és kiviszik a kórház elé a szobrokat
amiket a betegek készítettek róluk
tortazseléből, sajtból, kenyérbélből,
és sok más gyorsan romló anyagból
és aztán addig hagyják őket kint,
míg felismerhetetlenné nem csípik
mindegyiket a vándormadarak.
Néha mégis úgy érzem,
mintha járnának a környéken látogatók,
de egyikük sem merne bemenni a kórterembe.
A folyosókon néhány szék mindig meleg,
és a várakozóknak kitett magazinokból
ki vannak tépve azok az oldalak,
amik különleges szerencsét,
vagy váratlan látogatókat ígérnek.
Mégsem mondom el a dolgot senkinek,
mert hiba lenne azon gondolkodni,
hogy melyik végénél kezdett el foszlani a szeretet.
Mintha vásárlás közben,
amikor a szupermarketben a szobrok alapanyagát
a kosárba teszem,
a hentespultba kitett szíveket bámulva
elkezdenék gondolkodni azon,
beférne-e a bevásárlótérbe ennyi állat,
és ha itt lennének, és lekapcsolnák a mesterséges fűtést és fényeket
vajon elegen lennének-e ahhoz,
hogy az emberek a leheletüktől felmelegedjenek.
 

Szólj hozzá!