Gyermekkoromban természetesen minden politikai összefüggés mindenestül homályos volt. De még emlékszem, mennyire nem örvendtek a szüleim később, egyetemi hallgató koromban az én félénken jelentkező politikai öntudatomnak. Egyszer annak az ismerősnek a sorsán sopánkodtak ebédnél, akinek az érvényesülése útjába köveket görgettek a gonosz baloldaliak a náci múltja miatt (aminek Svájcban természetesen nem náci, hanem frontharcos múlt volt a neve). Amikor én erre megemlítettem egy középiskolai tanár esetét, aki mint szocialista nem kaphatott állást egy konzervatív nézetű iskolában, döbbenet és méltatlankodás lett a díjam, mert ezt a két ügyet „egyáltalán nem lehet összehasonlítani”. Pedig magától értetődőleg nem az efféle politikai merészség jellemzett engem: politikai dolgokban még mint egyetemi hallgató is jó fia voltam a szülői háznak, engedelmesen „jónak” ítéltem mindent, ami jobbról jött, és „rossznak” mindent, ami balról. Szóval, azt mondhatták rólam, hogy „értelmes” vagyok.
(Fritz Zorn: Mars. Ford.: Bor Ambrus, Európa, 1984. 40-41.o.)
Illusztráció: fenti könyv egyik francia kiadásának borítórészlete (Gallimard, 1982)