negyvenkettedik ének
csukd be a szádat kedves csitt és sóhajts most mi
beszélünk susogunk a levelek között békák vagyunk
a nádasban legyekben lakunk a legyek készülnek ránk a pára
eltakar minket de amikor a horgászok szemét csípi a köd
ahol a nedvességben egyszerre mutatjuk meg magunkat
egyszerre látszódunk a légy is a szánk is kuruttyolunk csukd be
a szádat rajzanak a legyek a levelek között a kasukban
repkednek a kasunkba utaznak a repülőgépek
keresik a másik nádast már ebben a nádasban
terhesek a levelek megszívták magukat a nedvességgel
elnehezedett a mellkasunk alacsonyabban repülnek a kegyek is
vihar kellene villogások-jelzőfények a levegőben jó helyre landoljunk
jó helyre utazunk és érkezünk meg a lápok alatt
kérdezünk már csukd be a szádat bújjunk el egy lapulevél alatt
várjuk ki az esőt
negyvenhetedik ének
sírkamrákban támolygunk megvakult macskáink között
a napokat szerencsésre és szerencsétlenre osztjuk fel
ezen a másik nyelven egy másik istenrendszer szabályozza
az eget a csillagok állása sem ugyanazt beszéli előbb
egy turbánt aztán sálat hosszú selyemben heverünk
vendéglátóink pamlagán azt mondják lehet ez egy új otthon
a füsttel majd összeér minden a régivel a csillagoknak
is ez csak a másik fele de ugyanott vannak a kamrába
vájattak egy kémlelőt tudni mikor jön a dagály
addig festhetik a falakat emelkedőkön az első hullámnál
húzzák fel mint a vitorlák olyanok a festődeszkák
régi arcképeinket takarja a felbukó víz
negyvenkilencedik ének
a haj a levegőben bármerre fésülöd
égnek áll a víz kis buborékokban szökik előled
a tájkép és a habos földrész a tenger innen
egészségesebbnek tűnik élénk és oxigénes
mint a jó vénák kabinunk ecobarát emberelemes
felváltva ollózunk hőt termelünk mézzel ragasztunk
nyállal javítunk használjuk forrásaink
a hazaútra a haj jó szigetelő ha friss selymes
ötvenedik ének
magaslesre vezetnek hogy a mások
jól látszódjanak az itteni kerítések
a szokások a menekülés mértéke
a megtorpanás pillanata ha átfutsz
kiáltok lövök rakétázok lásson
téged más