Egy Gustav Flaubert nevű úr küldött egy levelet. Én történetesen tudok róla ezt-azt, de ő semmiképp nem tudhatta, hogy én 1958-ban el fogom olvasni a Madame Bovary-t, és azóta még vagy harmincszor.
Ez, kérem szépen egy játék.
(Petri György: A fölösleg nem fölösleges. Orpheus, 1992. 2-3. 7.o.)