friss műút

-ról, -ről

Ljuba Jakimcsuk

Ljuba Jakimcsuk

(1985) ukrán költő, újságíró, forgatókönyvíró, generációjának egyik leginkább számon tartott szerzője. Luhanszkban és Kijevben tanult, Kijevben él. Verseit egy tucat nyelvre lefordították, Ukrajnában többek között a Bohdan-Ihor Antonics Díj és a Szmoloszkip Díj nyertese. Szülővárosa, a luhanszki régióhoz tartozó Pervomaiszk, 2014 óta a szeparatistákhoz tartozik, családja 2015-ben hagyta el a megszállt területet. Legutóbbi kötete, a Donbaszi sárgabarackok (2015) az ukrán háború egyik legegyénibb hangú feldolgozása. Jelen versek az Abrikoszi Donbaszu című kötetből vannak, ami 2015-ben jelent meg Lvivben, a Sztarij Lev kiadónál. (A szerző fotóját készítette: Valentin Kuzan)

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Műfordítás

Ljuba Jakimcsuk: Donbaszi sárgabarackok

2018. szeptember 28.

(versek a Donbaszi sárgabarackok című kötet azonos című ciklusából)

Költemény bányákról és gyárakról,
apám sisakjáról és nagyanyám meséiről
és mindenről, amiről réges-rég megtiltották, hogy írjak.

Szénarc

Tengerkék szemekkel
Lenszőke szálló hajjal
Megfakult kicsit
Ez nem ukrán zászló
Ez a bányagödörben
Térdig vízben álló
Alak az apám

Az arca mint a szén
Özönvíz előtti
Mezei zsurló lenyomatával
Évek présében
A sótól megkövül a tenger
A széntől megkövül a fű
Növénnyé válik apa sássá
Megszürkül
Férfi

És egy férfi nem sír
Ezt mondják a reklámban
Az arcát árkokkal
Szabdalta a bánya
Apám
Arcából szenet fejtesz
A Donbasz
Tüzei és kemencéi égették ki

És valahol meddőhányó
Mered a magasba
Morog a meddőhányó
Mint egy sárkány
Mint egy szfinx
A tutanhamonját védi

És csak én tudom egyedül hogy
A sztyeppen az a meddőhányó nem más
Csak borosüvegek dugói
Amiket apa ivott ki
Csak cigaretták hamuja
Amiket apa szívott el

Meddőhányó-mellek

Ezek a fák
Színes kréták
Az út mentén földbe szúrva
Erre csak egy-egy kamion jár
Balra sztyeppe jobbra erdősáv
Trombitál a kipufogó a
Nap fülébe hogy
Donbasz, Donbasz!

Egyenruhában
Állsz
Bányászügynök vagy
Reagensektől
Parfümösen illatozol:

— Nő vagyok
A víz a lételemem
Nem csak a tea forralása
Vagy az edények elmosása, nem!
Pedig nőket nem visznek a bányába
Csak a gyárba viszik őket
A szenet feldolgozni
És én mosom a szenet
Mintha a hajamat mosnám
Darabolom a szenet
Akárha krumplit kockáznék
Húst darabolnék
A gyár darálójába
Állott olajat
Töltök
Vagyis vizet — ez leves
Reagensekkel

Látod, van alapja
Annak hogy a donbaszi lányok
Szépségét dicsérik
Ha megnézed a gyárakat
Ha lemész a bányába
Vagy úszol egyet
A szennyvízben
Ott ahová a levet leöntik
Erről az én levesemről
Ha megmászod a meddőhányót
És a takarója alá csúszol
Egyenesen a gyomrába
De azelőtt még
Megnézed a sárgabarackfák virágát
A könnyű fehér virágokat
És ősszel
Lobogni látod a szőke tincseiket
A bányakocsi magasából

Sárgabarackok sisakban

A donbaszi barackfák virágai
Az ég színeiben hervadtak el
Sisakot húztak a sárgabarackok
Elmúlt a tavasz

Húszan voltak
Mind ügyes srác
Mind harminc alatt…
Az egyenletmegoldás képlete
Húszra egyszerűsítette őket
De nincs másik oldal:
Hajszálvékony
Acélhuzalba
Kapaszkodtak
Ketrecekben álltak
Mint Noé bárkájában
Az özönvíz előtt

Egy tonna beton esett
A ketrecre
Kizuhantak
A szabadesés agyonnyomta őket
Szabadok lettek
Igen, szabadok
Mint a gyökerestől kiforgatott
Sárgabarackfák

Húsz évesek voltak
Húszan maradtak
Egyszerűsítették őket
Az egyenletmegoldás képlete szerint
Mikor folytatták a sorozatot
A temetőben
Apám nem tudott már
Velük tartani
Apám dermedten állt a szénben
Ők emelkedtek egyre feljebb
Gumibakancsban
Üres kulaccsal víz nélkül
A testük is mint a kulacs
Felemelkedtek az
Angyalokig…
Azóta meséket mondanak
Az unokáknak a nagymamák
Sárgabarackokról
Sisakban

Vonnák Diána fordításai

(A fordító Ljuba Jakimcsuk verseihez írt kommentárját a Litera oldalán olvashatják)
Illusztráció: az Abrikoszi Donbaszu című kötetből; Okszana Joris és Nazar Hajducsik munkái

Szólj hozzá!