Bizonyos élőlények megmerevednek és halottnak tettetik magukat, ha veszélyeztetve érzik biztonságukat. Jámbor másféleképpen védekezett a seszínű életérzését megbolygató kellemetlen, kínos vagy éppen lesújtó benyomások ellen: megbénult szellemileg. Most is ehhez a bevált védekezéshez folyamodott. Ahelyett, hogy levegő után kapkodva megkérdezte volna az ismeretlentől, aki rácsengetett, mit tud még, beszéljen, mondjon el mindent, az istenért, ernyedten a villára ejtette a kagylót. Mire utánanyúlt, már szétkapcsolták a beszélgetést.
(Németh Andor: Egy foglalt páholy története. Scolar, 2011, 5.o.)