Először 1849 dereka táján találkoztunk Baudelaire-rel, a Pimodan-hotelben, ahol, a Fernand Boissard-é mellett, fantasztikus lakosztályunk volt, melyből hozzá egy a falban megbúvó titkos lépcső vezetett át s ahol bizonyára kísértetjárást rendeztek mindama szép nők árnyai, akiket Lauzun valaha csak szeretett. Ez alkalommal együtt volt velünk a pompás Maryx, aki zsenge fiatalsága idején Scheffer Mignonjához állt modellt, később meg a Koszorúosztogató Dicsőség-hez, Paul Delaroche művéhez — s megosztotta társaságunkat az a másik szépség is, — akkoriban ragyogása teljében, — akiről Clesinger vett mintát Kígyós nő-jéhez, ama márványhoz, melyben a fájdalom a kéj végletéhez hasonlít s mely az életnek oly intenzitásával remeg, aminőt vésővel se azelőtt, se azóta nem ért el senki.
(Théophile Gautier: Baudelaire)
Illusztráció: Baudelaire 1844-ben — De Roy festménye után