„Ringlit!” „Sörbombát.” „Tojást.” „Fiatalhagymát.” „Piros retket.” „Liptói túrót.” „Egyfogatút zaftban.” „Friss sóskiflit.” „Egy kör-sört ide az asztalra.” „Valami kis pörköltet, lehet nagyobbacska is, de csontos okvetlenül.” „Pájslit, Fridolin, mert ég a gyomrom az éjszakától.” „Virslit mustárral.” „Vajjon van-e még azokból a kis májas és véres hurkákból, amelyeket legutoljára itt ettem?” „Fagyos káposztát ennék olajjal, tojással, keménymaggal.” „Hát gulyást már nem főznek itt? Mi lett ezekből a régi belvárosi kocsmákból?” „Ha egy kis tormás hús akadna, Fridolin tudja, amolyan füle, farka, lába, azt szívesen venném.” „Hát az ecetes tormával és a szép csontos marhahússal hogy állunk?” „Hát hering dolgában hogy vagyunk eleresztve? Egy szép tejes kelettengeri heringet megennék, ha jól megkoronáznák őt olyan hagymával, amelyet egyszerre tettek el vele a fadobozban, nem pedig utólag metéltek rá!” „Van valami sajtjuk? Persze, érett, folyós, büdös sajtjuk, mert én anélkül egy kortyot se tudok inni?” „Én már csak megmaradok a debreceni kolbász mellett, ha valóban tisztességes üzletben vásárolták.” „Én leginkább fejessalátát ennék, amelyet magam készítenék el a megfelelő szerek felhasználásával, mert nem hiába költöttem el annyi pénzt, hogy a fejes-saláta készítési módját megtanuljam.” „Mi dolog az, nincs itt angol mustár?” „Én kenyeret kérek, persze a végéből, a serclijéből.” „Két deci bort abból, amelyet maga a kocsmáros iszik.” „Fridolin, mért nem énekel az a csíz abban a bőrfedelü kalitkában? A régi Órában mindig énekelt.” „Ezen a vidéken már kiment a divatból a párizsi ecettel, olajjal, hagymával?” „Talán volna valami kis resztli a jégszekrényben, annak az egydarabban sütött disznókarajnak a vége, amelyet tegnap láttam?” „Én egy dupla-húslevest kérek, hosszú tésztával, belekevert tojással, sárgarépával, zellerrel, kalarábéval, nem bánom, ha egy kis karfiol-csutka is lesz mellette, de egy darab csontos marhahús mindenesetre legyen a levesben, mert azt szeretem leharapdálni…”
(Krúdy Gyula: A pincér álma)
Illusztráció: Krúdy Gyula arcképe. Muhi Sándor grafikája