Mért akar mindenki költő lenni?

Mért akar mindenki költő lenni?

ROSE ASSZONY:
A fiaid, Johann-Wilhelm, nagyon muzikálisak. Rendkívül tehetségesen fuvoláznak. Játsszatok valamit búcsúzóul apukátoknak, gyerekek.
A FIÚK:
Igenis, anyu.
Adolf-Friedrich kinyitja a táskát, kiosztja a hangszereket
ROSE ASSZONY:
Ülj le, Johann-Wilhelm.
Möbius helyet foglal a kerek asztalnál. Rose asszony és a misszionárius a pamlagra ül. A fiúk felsorakoznak a szalon közepén
JÖRG-LUKAS:
Egy Buxtehude-darab.
ADOLF-FRIEDRICH:
Egy, kettő, három.
Játszanak
ROSE ASSZONY:
Bensőségesebben, gyerekek. Bensőségesebben.
A fiúk bensőségesebben játszanak.
MÖBIUS:
(felugrik) Inkább ne! Kérlek, inkább ne!
A fiúk zavartan elhallgatnak
MÖBIUS:
Ne játsszatok tovább. Kérlek benneteket. Salamon kedvéért, ne játsszatok tovább.
ROSE ASSZONY:
De Johann-Wilhelm!
MÖBIUS:
Abbahagyni, kérem. Abbahagyni, kérem, kérem, kérem.

(Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok. Fordította: Ungvári Tamás)
Illusztráció: Ulrike Hansen: Klarinettenspielerin im roten Kleid