Azt hiszem elvész minden percem
És talán ez a kisebbik baj
De néha egy percet visszaszerzek
És úgy érzem magam pont, mint tavaly:
Behúzott nyakkal, szomorú arccal
Nézem a ködben azt az uszályt
S azt hiszem nem bírom naponta harccal
A ’nem szabad’-ot a ’kell’-t a ’muszáj’-t
(Kozma György, cím nélkül, 1984)