Jún[ius] 24. Az egész női nem hallatlan önzését juttatja eszembe S.-né mondása, aki így szólt: „Annyira szeretem férjemet, hogy nem tudnám elviselni, hogy később, ha megöregszünk, ő még megcsalhasson. Ezért ráveszem őt olyankor is, amikor én nem kívánom, hogy közösüljünk. Így biztosítom én magamat, s ezzel csak azt bizonyítom be, hogy férjemet szeretem.”
Tattay ezredesékhez járok a lányt kezelni. Móric kutyájuk fenomén. A kis Bandi a mestere. Annyira szereti őt a kutya, hogy a magas házfalnak nekiugrik, ha ugrást (hopp) parancsol neki.
(Csáth Géza: Sötét örvénybe süllyedek. Naplófeljegyzések és visszaemlékezések, 1914-1919. 243.)