Egyre beljebb

S miközben a különböző várostörténeti témák és építészeti stílusok között csapongott, hangosan és tudálékosan magyarázott, érezte, hogy mennyire mértéktelen ember ő, mellébeszél, félrebeszél, mennyire nevetségessé teszi magát az idomtalan és siralmas életével, mégsem lesz kerek, mégsem volt visszaút.

Hanem egyre beljebb a sűrűbe. Amikor valaki meg akarja valaki mással osztani a történetét, akkor úgymond méretre szabja át, a másik igénye szerint dolgozik vele. Csupa olyan dolog jut az eszébe, amit nem mesélhet el vagy nem lehet megosztani senkivel. Ez lefékezi, holott a sok fölös locsogástól különben sem jut semminek a végére vagy nem jut vissza semminek az elejére. Másik történet szegődik a saját cenzúrázott történetéhez, vagy valamilyen ostoba legendával kullog az eredeti történet nyomában. Nem föltétlenül a szemérme tiltja el őt a másik történetétől, az is persze. Hanem el sem tudná hol kezdeni.

 

(Nádas Péter: Párhuzamos történetek, III. 475.)

A fénykép Vachter János munkája. A szerző engedélyével használjuk fel.