És az arcok, elképzelt vagy félig-meddig látott arcok a többi kocsi ablaküvege mögött, melyek sietősen, színészek vagy parancsnokok elszántságával hajtottak be az alagútba, hogy aztán kibukkanjanak a túloldalon, készen a szeretetre, választékos sminkben. Csak Laura mosolya volt valódi (akarom mondani, fenségesen valódi) a szoba másik felében, meteoritmosoly, fogyó félmosoly, célozgató mosoly, kolléga- és füstmosoly, bicskamosoly egy fegyverkereskedésben, gondolataiba merült mosoly és mosoly, amely az enyémmel találkozik, ezúttal valóban, kibúvók nélkül: keresett és kereső mosolyok.
Roberto Bolaño: A science fiction szelleme (ford: Kutasy Mercédesz)