friss műút

-ról, -ről

Bajtsi Violetta

Bajtsi Violetta

(21), londoni pszichológiaszakos hallgató, képzését tavaly passziváltatta, most Budapesten él és vendéglátásban dolgozik.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Bajtsi Violetta: Szédülés

2018. július 30.

visszadob egy beszélgetés mint valami időkapu
fekete lyuk oda amikor kaptuk a telefont azt hiszem
ez a párbeszéd innentől lesz társas magány nekem
legalábbis biztosan hirtelen az egyik fél történetesen
én anya apa kisétál mit sétál kiesik a dialógusból és
magányos intim csomópontba zuhan moszkva tér-szerű
csak emberek nélkül hárman bóklászunk a felszínen
a villamos sínek között egy csomópont de különböző
sarkaiban szélein mozgunk csak ez a közös hiány
által képzett tér köt össze időről időre itt találkozunk
mert ha a világ három külön pontján lennénk is mindig
van egy vacsoraasztal kávézósarok esetleg egy
megbeszélés mikor mindhárman egyszerre zuhanunk
ki onnan abból a tapinthatóból és érkezünk meg ide
ebbe az időtlenbe megnyílik a föld ilyenkor
összecsomózott lepedőkön mászunk a mélybe vagy
leesünk és csak bóklászunk a sínek között órákig
minden beszélgetés nekem időkapu fekete lyuk beszív
kiköp a telefonhívásnál és én újra a vonal másik végén
ülök szótlanul megpróbálom letenni még mielőtt valaki
beleszólhatna

Hozzászólások, visszajelzések

Hozzászólás küldője: Zuzu
Ideje: 2018-08-09, 07:59

Először is gratulálok a szerzőnek, jól forgatja a szavakat, szakít minden formai kerettel, mégis egyben van az alkotás, magával ragadja az okvasót! Egy vers mindenkinek arrol szól, amit kiolvas belőle. Ebből átsüt a magány, elveszettség, megnemértettség és a szomorúság. Remélem még sok hasonló színvonalú verssel ajándékoz meg minket az írónő!

Hozzászólás küldője: T. Matt Endre
Ideje: 2018-08-19, 13:40

Arkhipelagosz szigettenger. Ott látni a mélyben a felfogókép-repülőgép ablakából minden szót, mint egy szaggatott örökkévalóság-foszlányokat, földnyelveket. Megemeltetett a perspektíva, a látószög pupilla-halszem. A részecske-narrátor egy pergamenlap. Átüt rajta a vér. A kromoszómában bujkáló unikum-ambivalencia-birodalom. Kizuhanunk a tapinthatatlanból az érzékelhető meghasonlásba. Öncsalás kizárva. Gratu%.

Hozzászólás küldője: T. Marton Ida
Ideje: 2018-08-19, 13:56

Arkhipelagosz-szigettenger. Lenéz a tapinthatatlan magasából a sejttömegként úszkáló mondattöredékekre és leírja, amit lát. Felhőfoszlányt, örökkévalóság-szőtteseket. Valóban kizuhan a valóságból, a megszólaltatott biztatása, a nyelvbe.

Hozzászólás küldője: Mezőfi Angyal
Ideje: 2018-08-20, 10:24

Mert én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek nem tudnak ellenállni sem ellentmondani. Lukács evangéliuma 21. 15. (Ravasz László fordítása)

Hozzászólás küldője: Opauszki Miklos
Ideje: 2018-08-30, 11:20

A szellem fenomenológiája zajlik, zúg s morog benne. A tér, amely eltűnik, amikor betelik, akár egy pohár. Majd túlcsordul, mint Lét. Abszolútum-metaverzum. Multi-univerzum. Ragyogó hajnalcsillag. Szépet írtál.

Szólj hozzá!