Sári

motyog hogy soha többé fehérre rozét és vöröset nem megy így haza nem akarja felkölteni a szüleit

már véres volt a térde
amikor odajött vagy
odahozták hozzám
aztán ahogy a padon ülve lehajolt
a hosszú haja beletapadt a sebbe

egy fejjel mindig magasabb volt nálam
mítoszokat mesélt a titánokról
és mindenről kronosz jutott eszébe

az avasi macskaköveken esett el
azt mondták
meg hogy kísérjem vagy
vigyem már haza
úgyis egyfelé lakunk

mit ittál vagy ivott
száraz fehéret
nem is
mert rozét vagy vöröset
nem „vagy”
mondta a többi lány
hanem mindet
ebben a sorrenben
fehér rozé vörös

a villamoson nem volt semmi gond
hozzám dőlve elaludt
és alig kente össze térdével a lábamat

motyog
hogy soha többé
fehérre rozét és vöröset
nem megy így haza
nem akarja felkölteni a szüleit
a szomszéd lépcsőházban van
a nagymamája régi lakása
ott tud aludni

a lift nem tett jót neki
nagyon fáj a hasa
gyere igyál
itt a csap
de nem ivott

vörös rozé fehér
vagy már csak gyomorsav
hogy végül az egészet
mint a nagy előd
színenként külön
fordított sorrendben hányja vissza