mit remélünk hova tartunk kit szólítunk
és ha nem látunk mire is
várunk egy sötét lépcsőházban
sírunk látod vakok vagyunk indulnánk
de aláaknázott minden lépés
s csak félve toporgunk és
reszketve fogjuk a korlátot
míg lelépünk két lépcsőfokot
sikoltanak kínzott gyermekek
kiéhezett tolvajok
megmotoz a fekete semmi-
se látszik soha
nem szeretem a találós kérdéseket
de most ezt játsszuk, ha
nem tudjuk mi rejtőzik a
húgyszag mögött
remeg a térdünk összevissza
most ütnek le, jaj, mi van
a semmiben?
félek kérlek
kapcsold fel a villanyt
mostmár lehet
menni csak el kéne dönteni
de túl sok az elágazás nincs is
már titok tudunk
mi amit akarunk hisz itt
látod még a falra pirkált
jelentéktelen nevedet s összetörnek
a remények nincs
illúzió mi akkor az éltető
sírnak a repedések
be idétlen minden miért nem
engednek gondolkodni mind-
járt lenyomják torkunkon a
hülye konkrétumaikat de
mit csináljunk ne félj
majd kihányjuk csak érjünk már
ki innen siessünk csak el
ne szédítsen minden
mit remélünk kit szólítunk hova tartunk
félek kérlek
kapcsold le a villanyt