friss műút

-ról, -ről

Sütő Csaba András

Sütő Csaba András

1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Megjelent verseskötetei: Spleen (FISZ, 2004), Szent és érthetetlen (Orpheusz, 2006), meredek út (FISZ‒Napkút, 2007), disintegration (Orpheusz, 2008), AURA (Tipp Cult, 2013), nempróza (Kalota Művészeti Alapítvány‒Napkút, 2019). A Fiatal Írók Szövetsége, a Hermaion Irodalmi Társaság, a Magyar Írószövetség tagja. Díjai, elismerései: Móricz Zsigmond Irodalmi ösztöndíj (2008); Lilla-díj (2015); NKA alkotói ösztöndíj (2016, 2018, 2019).

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Sütő Csaba András: fűtésszezon

2018. március 16.

1

ezt a földet felszentelni nem lehet. feltörni is alig. kaptad, ahogy kaptad. jöttél a végén a januárnak, szökőévben a februárral, a ráadásnapon is fűtöttél, morogtál, még egy esőnap, még egy a sokadikra, zuhog, szemetel, acsarog, csepeg, dől. egykedvű szótár mérsékelt hidegre, nyirokra. megkaptad az évszakod, a rügyeket a fákon, a szűnni nem akaró esőt. teljes kör lesz legalább, lássuk, mi van, lássuk, mi nincs. ez már a birtoklás, elvett barmaira gondol az ember. eső, az van, köd, az is van. szárazság, langymeleg, az nincs. azért dolgozni kell. a kályhának lelke van. ha befűtesz, válassz nevet. szépet, ízléseset, érdeme, mértéke szerint. nem keresünk nevet hónapokig, arra nincs idő. a meleg a minden, a hosszanti osztásból következik, meg a földgáz iránti rajongásból, féktelen rokonszenvből, éghajlatból, itt fűteni kell.

2

akkor befűt emlékezetből. két hasáb, közepes, rá keresztbe aprófa, kéreg és gyújtós, arra keresztbe jöhet a vékony és vastagabb vegyesen. ingatag, felülről igazít, súllyal dolgozik meg balansszal, esélykiegyenlítős marokkó félig vakon, a nyakszirten megtelepedő, csapkodó hideg, a türelmes ellen, az alagútba papírfurkó, a kézbe gyufa, a füst hullámokban ömlik ki az ajtón, aztán a nagyját húzni kezd a kémény, pattog, ropog az egész, kézzel csukja a rácsot, az ajtót, az alsó ajtót szögbe állítja, alulról bekukkant, rendben, egyelőre ég, elkezdődött, keze már a cserepeken, mi lesz már. szellőztetés.

3

ahogy a lazára olvasott újság, az összeterelt jóindulat, olyan. karámba, margó közé zárt. a papír meggyulladt, égnek a cikkek, a dupla oldalakból gyúrt furkó lángot és füstöt tol, nász a szikrákkal, pattogó hasábokkal, a kéreg adja a bankot, duruzsol a tűz, iperedik a parázs. egyre jelenkéktelenebb a kint, odabent nő a hő, meleg hullámok horgadnak, átizzik a vasajtó, a füstjáratokban, szem elől rejtve emelkedik füst, pernye, néhány mokány kis szikra, meleggel telnek a cserepek. nehezen adja, nehezen engedi.

Szólj hozzá!