friss műút

-ról, -ről

André Ferenc

André Ferenc

1992-ben született Csíkszeredában, jelenleg Kolozsváron él. Költő, slammer, műfordító, a kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztője, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem doktori iskolájának hallgatója, a Fiatal Írók Szövetsége és a József Attila Kör tagja, a Bretter György Irodalmi Kör elnöke. Első kötete 2018-ban áprilisában jelenik meg szótagadó címmel a Jelenkor Kiadónál.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

André Ferenc: zajszennyezés

2018. február 27.
amióta elkezdődtek a koncertek, lezárták a parkot,
	a vonatok rendre öklendezik ki magukból
a tömeget. lassan olyan a forgalom, mint annak a
	bélműködése, aki hetek óta rizset eszik
rántott sajttal. csak gyűlnek a gázok és tetvesedik
	a türelmetlenség. már csak a kábelek
tartják egyben a várost, a túlfeszített oszlopok
	bordázatát. próbálsz kerülni mindenkit,
mint elegáns nők a macskaköveket. bevásárolsz
	előre egy hétre a carrefourban, pedig
utálod a felhozatalát. ahányszor bemész, hangyák
	kezdenek mászni a bőröd alatt, úgyhogy
sietsz, nehogy átvedd a fonnyadt gyümölcsök szagát
	és a túlhajszolt alkalmazottak érdes
tekintetét. otthon a kulcsot a zárban hagyod, kidőlsz
	a szőnyegre, közben arra gondolsz,
hogy ha bárki most meglátna, azt mondanád,
	azt játszod, hogy elütött kutya vagy
és várod az elszállítókat. szerencsére időben
	eladtad az untold jegyet, amúgy is
csak a mø koncert érdekelt igazán és egy ideje
	egyre nehezebben bírod elviselni
a zajszennyezést. örülsz, hogy lemerült a telefonod,
	még csak kifogást sem kell keresned.
keresztbe teszed a lábad, megnyomódik a jobb
	heréd, ezért simogatni kezded, minden
szexuális töltet nélkül. verni nincs kedved,
	spricceléstől már úgysincs mindig
orgazmusod. fekszel az egyre nyirkosabb
	levegőben, odakint csepegni kezd,
de tudod, hogy ez nem eső, ez csak űzött
	madarak verejtéke. hagyod, hogy
túlcsorduljon az idő. közben továbbgondolsz
	minden félbeszakadt beszélgetést,
azt, amikor egy órán át szürcsöltétek egymás
	mellett a mentás limonádét, és tudtátok,
hogy mindketten kizárólag a mall melletti parkolóban
	történtekről hallgattok. továbbgondolod
a félelmed, hogy egyszer elcsúszol a tusolóban
	és kitöröd a nyakad, ahogy betört orrú autók
gondolják tovább a csattanás elkerülhetetlenségét
	és a légzsákokba szorult utolsó mondatokat.
albérleteket képzelsz, ahol épp valaki próbálja
	kiismerni a budipapír mintázatát, ahol
épp valaki kezében felrobban a vízforraló, ahol
	épp valaki hanyatt dől, mert szereti,
ahogy a rugók szúrják a lapockáit. és hajnalban
	arra ébredsz, hogy ujjaid megfeszültek,
és herezacskódba mélyesztetted a körmeid.
	közben meg a fesztiválon tűzijátékkal
szoktatják a tömeget a gépfegyverropogáshoz.

Szólj hozzá!