minden városból vittünk neki egy rózsafüzért
Londonból kéket, Barcelonából vérvöröset
egész nagyra nőtt a gyűjteménye
végrendeletet a Vatikánból hozott
integető pápát ábrázoló fekete örökirónnal firkálta alá
(csak ő nevezte örökirónnak)
az egeres matricával díszített fiókba rejtette el végül
énekelni rég nem szeretett
misére egy ideje nem járt
helyette Csöpi néni boltjába sétált el reggelente
csíkos szatyrocskával a kezében
engem is oda vitt fagylaltozni mikor ő vigyázott rám
csokoládés és vaníliás közül választhattam
én a citromért sírtam
így végül mindig dianás cukrot vásárolt nekem
hét forint volt akkor darabja
ott aztán kérdezgették a bácsik, jajj Mariska
hát ez itt a dédunokád? micsoda gyűrűs haja van nekije?
nem tán dauer?
és Mariska büszke volt hogy nem dauer
csíkos szatyrocskájába rejtette a dianás cukrokat
majd amikor azt hitte nem nézek oda
egy üveg száraz fehéret
anyám megtanított hogy ha ezt veszem észre
erről is mint arról ha a papa dohányzik
mindig szólnom kell
a házba érkezve a dédi besietett a spájzba
magára zárta az ajtót
oda sosem engedett be minket kicsiket
aznap este a puffanás előtt
láttam utoljára
azután anyámmal jártunk minden reggel a boltba
pelenkáért Csöpi nénihez
a bácsik kérdezgették, jajj kisleányom
nem tán beteg a dédnagyanyád?
rég nem láttuk
hát micsoda mája van nekije?
mondtam nekik, ne aggódjanak
Mariska mindnyájukat túl fogja élni
és anyámnak könyörögtem pár szem dianás cukorért
Mariska néni a puffanás óta fekszik az ágyon
körülötte sokszínű rózsafüzér
csíkos szatyrocskát szorongat kezében
és reggelente titokban
dédunokáját küldi a boltba Csöpi nénihez
pár átlátszó üvegért
már rég nem tudja magára zárni a spájzot
mi a kicsik vettük át helyét