(3)
a megérezhetetlenség idejéig vártak
egy istenre gondoltak de buszra készültek
aztán megegyeztek hazafele mégis vesznek valamit
több mint az úgy sincs a falakat meg kitapétázzák
nyugtákkal várnak egyedül maradnak
(2)
buszra száll egy megállóért esőt beszél magában
kipucolja körül a teret becsúszik a testekbe tüdőnek
és egy kisebb nyomorgásban megsodrik
a másikra gondol mindig egy másikra kell
felcserélődik mint forduló buszban az illatok
vagy gondolkodik kivetül a szélre gyújt
blokkok tartják benne a suttogást két lábon
járó hajtogatott papír hagyja hogy félre égjen
a busz meg elmegy tovább mögötte
(1)
most nem vagyok egy ideje már nem mozgok zenékre
bennem nő a felesleg és a dekkek szűrőhamuig szívják
maguk a tálban mint egy megkomponált műben pár félre
fogott akkord meghűlök a tájban ilyenkor kezdenélek el
nézni hogy nekem-is-száraz buta történeteket találhassak
ki rólunk talán ennél a megállónál be is mutatkozom
(3)
nekik