a folyónál

ahova elmész egyedül lenni és fodrok fénytörésében hámlani. a sárga lég vibrálása, a fűé, ahogy a part bőrének csapódik végtelen fésűmozgásokban, saját magát rágva, sosem fárad.

ahova elmész egyedül lenni és fodrok fénytörésében hámlani. a sárga lég vibrálása, a fűé, ahogy a part bőrének csapódik végtelen fésűmozgásokban, saját magát rágva, sosem fárad. gyűri magát, mint egy kő (és valami mondja, feküdj bele). göngyölődik az iszapban, mint félénken szétágazó szürke múmia. talajt és vékony szárnyú kis állatkákat lélegezni. és fent az eget fehérben a nádba vágni nézni. ólomzöld palák. a vízben párnák és kötelek és kanalak fényből, akik a szembe csiszolódnak, ott törnek, pörögnek. összefércelt, felboruló láthatár.

Alke Stachler: a folyónál
Forrás: a szem