Biró Krisztián: Séta


Két háztömbbel lehettünk éjfél előtt
— egy barátom és én —, amikor megláttuk
a tömeget. Az autók kerekeit lenyelte
az aszfalt, az emberek pedig felfelé néztek.

Nem fogja megtenni, súgta a barátom. Hiába
hajolt közel, tudtam, hogy nem hozzám
beszél. Bólogattam, és arra gondoltam,
hogy egy trükknek nem a vége számít.

Milyen bűvész képes megállítani az
egész utcát? Ez az ember kimászott
egy párkányra — csak a kezemet figyeljék —,
és szirénába borított mindannyiunkat.

Ha ugrana, kérdezte a barátom, te behunynád
a szemed, vagy néznéd, ahogy földet ér?

Kifordultam a tömegből, nem fogja
megtenni, mondtam, és szedni kezdtem a lábam.

Pár sarokkal később tűnt fel, hogy
mennyit süllyedt alattunk az aszfalt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.