Kariatidák


Megszületni volt hasonló –
nyári estén egy szabadtéri buliban táncoltunk,
rengetegen, mint a Hold, és én,
kiszakítva magam a sokaságból,
fejemet felfelé fordítva megpillantottam
a közelséget.
De visszasodort a vérem, a fényes hegyek
eltéphetetlen lánca.

Álmomban találkoztam a lányommal,
egy néma hangjegyet hordozott magában.
Felébredtem, a távolság
erdőkké, dombokká, lelkes állatokká pergett körülöttem.
Az ablakon át láttam
anyámat, nagymamáimat, önmagam emlékeit,
a nappali égbolt halvány kariatidáit.

 

Fenyvesi Orsolya: Kariatidák
Fenyvesi Orsolya: Tükrök állatai, JAK+PRAE.hu, 2013, 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük