A padláson kialakított bálteremben
egy egész báli társaságot mozgatok
egy láncos-kerekes szerkezettel. Egyszerű
dallamot tekerek, oda se kell nézni,
szerencsére, mert minek azt látni,
hogyan szorongatják egymás nyakát,
derekát a táncolók. Inkább nézem, mikor
támad odakint valami fény, mikor lehet
siratni az éjszakát. Kirajzolódnak a tornyok,
az oszlopok, aztán a fák és a háztetők,
mint egy cirkalmas írás szürke papíron,
csupa tilalommal és egyetlen névvel,
de engem már régóta máshogyan hívnak.
Szijj Ferenc: Egyetlen név
Szijj Ferenc: Anyag és kátrány, Magvető, 88.