Valamit visz

H. Molnár Ákos: Valamit visz

A múlt, ha nem múltnak nevelték,
kamaszkorától csak bosszút áll
(Kemény István)

Ideákat visz magával a Dráva, ideákat és
tekinteteket. Most a tiédet éppen, ahogy
a partján ülve kieregeted neki a múltad.

Egy embert raksz elé. Most ez a múlt.
Most ez a múlt? – kérdezi a Dráva. Most ez.
És már bánod is, hogy ilyen nyíltan vállaltad
fel válaszod. Most ez – győzködöd magad.

Ha ez a múltad – hömpölyög a Dráva -, akkor
fojtsd belém, ígérem, egyszerű lesz és sima, mint
medrem mélyén a kövek, persze csak évek múltán.

Gyors lefolyásra nincs esély? De kérdésed naiv
lenne, magadba fojtod, és csak annyit kérdezel:
megbánták sokan? A Dráva csendben visszapillant,
miközben a mélyben összesimul két kődarab.

H. Molnár Ákos: Valamit visz
Holmi, 2012, 1021