én nem hiszem, hogy bármi behelyettesíthető bármivel.
és nem a felelősséget tolom rád, gyenge pillanatban,
íródik ez a vers is, a hősugárzó zúg csak mellettem.
ismerem, most így mondod, szobádat,
tudom a hangját, fényeit, illatait,
s hogy mi hiányzik belőle.
ha elhiszed, abban a rendszerben működtethető bármi,
talán az lesz, a maga módján, úgyis utáljuk a referenciálisat,
úgyse tudunk máshogy, írtad. mire a kávé lefőtt,
lett egy satnya átirat is. most kihurcoltam magam az életedből,
ahogy kérted, de tudom, amit tudok,
ám ha elmondanám, már nem tudhatnám.
de tudom. mondod,
reggel a delet várod, délben az estét, este meg hogy virradjon,
engem nem érdekel, hogy addig ki nyúl, ki nyal, ki nyílik beléd,
türelmesen megvárom, míg belátod,
néhány lépést kell csak hátrálni a táblától,
ha belezavarodtál a feladatmegoldásba.
k. kabai lóránt: adott koordináták
k.kabai lóránt: klór, JAK-füzetek, 2010, 87.