A zene „mágiája”

A Yello számomra a nyolcvanas évek elejétől kezdődően az évtized egyik legkarakteresebb alakzata volt. Zenéiket egészen különös hangszínek és hangzásterek jellemezték; olykor a gregoriántól a táncos rockig terjedő elemekből kevertek példátlan akusztikus kollázsokat, de képesek voltak a könnyű zene különféle korábbi stílusaihoz szinte korhű, de új kompozíciókkal előállni, vagy különféle fiktív filmek zenés hangsávjait előadni. (Az inspirációt főként a film noir adta számukra, de olykor Fellini filmjeinek hatása is jól kivehető.)

Hannes Böhringernek

„A zene mágiája a tudat jele, ami a mi horizontunktól sok millió fényévnyi távolságban is érthető. Egy jelentéktelen bolygóról eredő csillagközi nyelv…”[1] Ez a Yello duó Solar Driftwood című darabjában, az amerikai ismeretterjesztő adások kommentátorainak hanghordozásában kerül kinyilatkoztatásra.[2] Az előadó, Dieter Meier mély és átható énekbeszédét egy női kórus kíséri; a mediális maszkon átsüt az irónia.

A Yello számomra a nyolcvanas évek elejétől kezdődően az évtized egyik legkarakteresebb alakzata volt. Zenéiket egészen különös hangszínek és hangzásterek jellemezték; olykor a gregoriántól a táncos rockig terjedő elemekből kevertek példátlan akusztikus kollázsokat, de képesek voltak a könnyű zene különféle korábbi stílusaihoz szinte korhű, de új kompozíciókkal előállni, vagy különféle fiktív filmek zenés hangsávjait előadni. (Az inspirációt főként a film noir adta számukra, de olykor Fellini filmjeinek hatása is jól kivehető.)

Unikális zenei világuk részben anyagi helyzetüknek köszönhetően — Meier vagyonos apjának bőkezűsége folytán — alakult így; ez adott lehetőséget a zenetechnológiai csúcstermékekkel történő kísérletezésre, mentesítette továbbá a duót a zeneiparnak való kiszolgáltatottságtól, a promóciós kötelezettségektől és a fellépési kényszerektől. (Néhány játékos, ritmus dominálta darabjuknak és komikus klipjeiknek köszönhetően népszerűek lettek.)

A kilencvenes években kiadott lemezeik fakóbbá váltak, nem követtem munkásságukat. Később azonban rátaláltam a Pocket Universe című, a kilencvenes években készült albumukra, melyet vélhetően Stephen Hawkins Az idő rövid története című könyve inspirált; legalábbis annak ironikus-akusztikus kommentárjaként hangzik. Kezdő- és zárórésze egyaránt kozmikus horizontokra nyílik, szövegei filozófiai és kozmológiai kérdéseket hoznak szóba; Galilei és Werner Heisenberg neve is említésre kerül.[3] Ami nem éppen gyakori jellemzője a zenei közegnek.

Ezek a témák ugyan nem a tudományos vagy a filozófiai beszédmód szerint kerülnek taglalásra, mégis figyelemre méltó a megközelítés perspektívája és méltánylandó a merészsége. És nem is csak a zenei környezet folytán. Manapság, amikor az akadémikus diskurzusok eleve akadályát képezik ilyen, korántsem mellékes kérdések tárgyalásának, továbbá számtalan különféle színezetű ezotéria ígér választ, egyre inkább a művészet privilégiumává válik ezek felvetése. Kezdve a létkérdésnél, ami a Zsebuniverzum záródarabjának (Beyond Mirrors) szövege szerint túl van az értelmezhetőségen.[4]

Kényes tárgy
Szokásunk, hogy mindent értelmezzünk annak érdekében, hogy megértsük a bennünket körülvevő jelenségeket, dolgokat, folyamatokat. Az értelmezés — meghatározása szerint — olyan megállapításokból áll, amelyek tények egy csoportjának okaira, körülményeire és következményeire magyarázattal szolgálnak. Lehet az univerzumot is tények egy csoportjának tekinteni, és okaira, körülményeire és következményeire tekintettel értelmezni. De a magyarázatok mégoly tudományos, cáfolhatatlan, elemi részletekbe menő, és a hadronoknál is mélyebbre hatoló sora után is mindig nyitva marad kérdés: „miért van egyáltalán valami, s nem sokkal inkább semmi?”[5] Lévén, hogy a világmindenségben minden racionális, csak éppen a léte (létrejötte, létezése) nem: hogy van egyáltalán valami, az nem következik semmiből. Sőt, sokkal inkább semmi következik — vagy, ahogy Leibniz írja —, a „semmi ugyanis egyszerűbb és könnyebb, mint a valami.”[6] Ezért is vetheti fel a Yello méltán, hogy a tudomány korszaka elmulasztotta az univerzum racionális terminusokkal történő értelmezését.[7]

A megfogalmazás ugyan pontatlan, de nem alaptalan: a természettudományok az okoknak és a következményeknek a racionális láncolataival ugyan egyre jobban — pontosabban és komplexitásuk összefüggésrendszereiben — értelmezhetővé teszik a világ jelenségeit, de fennállásának tényére (a létére) és okára (a létrejöttére) vonatkozóan a racionális láncolat megszakad. Ezt a szakadást, a hézagot gondolkodásunk kauzalitásában — ahogy Musil megfogalmazta[8] — Leibniz óta a filozófián kívül máshol is feltárták, még a matematikában is; erről szól Gödel elhíresült tétele.[9]

Hétköznapi közelsége ellenére a zene kozmikus vonatkozásai rejtélyesek, titokzatosak, mágikusak; mi több, régtől fogva a tudományos diskurzus kényes tárgya volt (Jean Paul). Ennek eredete — legalábbis Friedrich Kittler szerint — abban keresendő, hogy Szókratész nem részesült zenei képzésben, ezért a filozófiai-tudományos gondolkodás főáramában neki köszönhetően megszakadt az a püthagoraszi szemlélet, amelyben a zenei, a matematikai és a kozmológiai vonatkozások egyként tekintetbe vették.[10] A zenéről szóló gondolkodás ezért is került gyakran a tudományosság övezetén kívüli területekre.

Abban azonban korántsem lehetünk bizonyosak, hogy a zene ennek a megmagyarázhatatlan Univerzumnak a távoli világaiban valóban érthető. Legalábbis zeneként, azaz nem pusztán valamiféle jelhordozó hullámmintázatként fogható fel. Különösen abban az esetben, amikor egy aranylemezen[11], a Voyager űrszonda[12] üzeneteként vetik bele a mindenségbe. És nem is csak azért, mert ezt a kis fémdarabot valószínűleg soha és sehol sem találja meg senki — vagy ha mégis, akkor esetleg ékszerként használják, mint a hicsik jelhordozóit[13] —, hanem a recepciós problémákra tekintettel. Nem mintha a zenének mint magas komplexitású akusztikus jeltömegnek a felismerése különösebb nehézséget okozna, hanem mert egyáltalán nem biztos a zeneként való értelmezése. Lehetséges, sőt a legvalószínűbb, hogy meghallóinak alapjában véve más a zeneértése; amennyiben van egyáltalán…

Thy Music
A probléma ezen a bolygón sem ismeretlen. Számomra ez már régen, boldog emlékezetű Nagyanyám zenefelfogása kapcsán nyilvánvalóvá vált. Neki ugyanis a zenei jelenségek köréből meglehetősen kevés számított zenének: az egyházi énekek, népdalok és sramlizenék műfajain kívül nem léteztek számára zenei (zeneként élvezhető) hangok. De ezzel korántsem állt egyedül. Az európai zenefelfogás sem volt mindig olyan univerzális, mint manapság. Eltekintve néhány etnomuzikológus — köztük Bartók Béla — úttörő munkásságától a 20. század elején, Európában is csak az 1950-es években kezdődött a világ zenéjének szélesebb, a szakmai körökön kívüli megismerése. Ezt médiumtechnikai fejlemények — a hordozható magnetofon — tették lehetővé. Jelentős fordulópontja az Unesco Collection of Traditional Music of the World című LP-lemezsorozata volt az 1960-as években.

A Föld, a világ zenei sokféleségének körvonalazódó teljessége világossá tette azt, amit Georg Steiner így foglalt össze: „a zene lényege centrális az ember értelmezésében, a zene teszi hozzáférhetővé az ember számára a metafizikai tapasztalatot vagy e téren az önmegtartóztatást. A zene formájára és értelmére való reagálásból közvetlenül következik a conditio humana misztériuma. A kérdés, hogy »Mi a zene?« — akár lehetne annak a kérdésnek a variánsa, hogy »Mi az ember?«”[14]

A zene azonban nemcsak csillagközi dimenzióban világok között közvetítő nyelv, hanem mintegy univerzális értelemben világot átható: musica mundana. És ez a sajátossága nem pusztán hagyományos értelemben, az antik és középkori filozófiai-teológiai zeneértelmezés szerint van így, hanem a mai természettudományos kutatások is erre utalnak: Alex S. Szalay kozmológus azt mondja, hogy a létrejöttét követően „az univerzum rendkívül sűrű plazmaként oszcillált. […] Az információcsere ez alatt a kezdeti időszak alatt főleg hanghullámok formájában zajlott. Ezt az információcserét úgy lehet elképzelni, mintha egy üstdobnak a membránja rezegne.” Ez a membrán „nem olyan, mint egy fémdarab, vagy egy kő, […], hanem pont olyan, mint egy üstdob, szinte zenei hangon — és annak a felhangjain — szólal meg. Vagy minthogyha egy csőharang hangja lenne, mivel vannak úgynevezett rezonáns frekvenciái. […] És rendkívül érdekes volt ezzel a feltevéssel játszani, és megérteni a részleteit. Megérteni azt, hogy valójában az univerzum is csaknem úgy viselkedik, mint egy hangszer. Csak éppen kozmikus méretekben.”[15]

Amennyiben a kozmosz ilyen zenei hangoltságú, továbbá a csőharang hangmintázata egy eon időtartamára — benne a folyvást változó variánsaival — tárolva van, akkor nem lehet egykönnyen elvetni annak a lehetőségét, hogy más, hasonló komplexitású, de másként kódolt kvalitások és entitások is ezen a zenei-ontikus módon részei az univerzális tárlónak. Így nem zárható ki, hogy egy magasabb fokon kódolt emlékezet az ember énjének legszemélyesebb részét a Széfer Hájim, az Élet — Hang — Könyve is magába foglalja. Költészetében a teológus és poéta John Donne ennek a lehetőségnek ad hangot: „I shall be made thy music; as I come / I tune the instrument here at the door…” (Hymn to God, in my Sickness)

Megjelent a Műút 2017064-es számában

____________________

[1]     „The magic of music is a sign of consciousness that could be understood on far-flung
worlds millions of lightyears from our horizon. Music is an interstellar language from a highly insignificant planet…”

[2]     „The Big Bang. The ultimate hero of low frequency. The divine intergalactical bass drum connecting the tribes of our solar system. If we could communicate from our tiny piece of solar driftwood into another galaxy what would we say? We can send out pictures, symbols, chemical formulas or language. The magic of music is a sign of consciousness that could be understood on far-flung worlds millions of lightyears from our horizon.
Music is an interstellar language from a highly insignificant planet one of nine in our system which sails through time and space till the next one, the next inevitable Big Bang…” (Forrás:  http://www.songtexte.com/songtext/yello/solar-driftwood-43d60f83.html.)

[3]     Yello: Beyond Mirrors: „The age of science has failed to explain our universe in rational terms. Consequently the power of magic has gradually emerged from our conscious minds to fathom the unfathomable. Our most distinguished scientists reluctantly admit, that mankind is nothing but some billion creatures, sitting on a piece of solar driftwood floating in space. Magic is the art of influencing the cause of events by the intervention of spiritual forces or some other occult device. According to Arthur C. Clarke any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic. Early civilization often mistook the unexplainable world around them to be magic. Rupert Sheldrake in his book Seven Experiments That Could Change the World has stated that scientist’s attitude toward their experiments affectx the results of their experiments. There is no such thing as a definite fact in science and therefore the irrationality of magic plays an important part in our rational world. Werner Heisenberg, the leading 20th-Century physicist has stated, that mass is a physical interpretation of energy. Religious organizations have understood the power of magic; and therefore monopolized the interpretation of the supernatural to control the human mind. The universe as a whole is beyond explanation. Only at the end of the 20th Century the Roman Catholic Church admitted, that the great visionary Galileo Galilei was, in fact, correct. The second millennium has come to an end. Scientists have to admit that the universe is magic.” (Forrás: http://www.songtexte.com/songtext/yello/beyond-mirrors-63d60e7b.html.)

[4]     „The universe as a whole is beyond explanation.”

[5]     G. W. Leibniz: A természet és a kegyelem ésszerűen megalapozott elvei. 7, ford.: Endreffy Zoltán = G. W. L. Válogatott filozófiai írásai, Gondolat, 1986, 298.

[6]     Uo.

[7]     „The age of science has failed to explain our universe in rational terms.”

[8]     Robert Musil: Törless iskolaévei, ford.: Petra-Szabó Gizella, Budapest,1980, 186.

[9]     Surányi László: A Gödel-tétel spirituális jelentősége = S. L.: Metaaxiomatikai problémák, Typotex, 1997, 120.

[10]   Friedrich Kittler: Musik und Mathematik, Fink, München, 2009.

[11]   A Voyager Golden Recordról: https://en.wikipedia.org/wiki/Voyager_Golden_Record.

[12]   A Voyager űrszondáról: https://en.wikipedia.org/wiki/Voyager..

[13]   Frederic Paul: Az átjáró, Budapest, 1990.

[14]   „I believe the matter of music to be central to that of the meanings of man, of man’s access to or abstention from metaphysical experience. Our capacities to compose and to respond to musical form and sense directly implicate the mystery of the human condition. To ask »what is music?« may well be one way of asking »what is man?«” Georg Steiner: Real Presences, Faber and Faber, London, 1989, 9.

[15]   Ezredvégi beszélgetés