Anne Carson: XI. Hádész


Olykor egy utazás szükségeltetik.

————

titokban a szellem irányít mindent a test semmire se jó
ezt ösztönösen
tudod tizennégy évesen, és tizenhat évesen, ha poklot is idéz,
még emlékszel rá. Ezt az igazságot festették
a gimnázium hosszanti falára éjszaka, mielőtt elindultak Hádész felé.
Héraklész szülővárosa, Hádész
a sziget másik oldalán feküdt, nagyjából négy óra autóútra. A város
se nagynak, se jelentősnek nem volt mondható,
egy dolgot leszámítva. Láttál már vulkánt? — kérdezte Héraklész.
Gérüón csak bámulta, és érezte, megmoccan oldalt
a lelke. Aztán írt egy hazug üzenetet anyjának,
és felragasztotta a hűtőre.
Beugrottak Héraklész kocsijába, és megindultak nyugatnak. Hideg, zöld nyáréj.
Aktív?
A vulkán? Igen, legutóbb 1923-ban tört ki. 180 köbkilométernyi
izzó sziklát lőtt a levegőbe,
lángolt az egész vidék, tizenhat hajó borult fel a kikötőben.
A nagyanyám mondta, hogy
a városban hétszáz Celsius-fokot mértek.
Felgyulladtak
a főutcán a viszkis- és rumos
ládák.
Ő látta a kitörést?
A tetőről nézte. Le is fényképezte. Délután háromkor, de mintha éjfél lenne.
Mi történt a várossal?
Megfőtt. Csak egy fogoly élte túl a helyi börtönben.
Mi történhetett vele.
A nagyanyámat kérdezd. Ez a kedvenc sztorija
Lávaember.
Lávaember? — Héraklész Gérüónra vigyorgott, ahogy az autópályán
gyorsítani kezdtek.
Imádni fogod a családomat.

Fenyvesi Orsolya fordítása

A szerző Vörös önéletrajza című kötete
hamarosan megjelenik a Magvető Kiadó gondozásában.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük