Bársonyos forradalom

Pofon, ami annyi ideig bizsergeti az arcot, hogy simogatásnak tűnik. Bársonynadrág szárán fényesre dörzsölt alma, magánégitest, ami beragyogja a napom, hiába harapnék bele, az ízében sose csillan fel az a fény. Az alma zamatának egészen más képe van, mint a fényesre dörzsölt almának.

Pofon, ami annyi ideig bizsergeti az arcot,
hogy simogatásnak tűnik.
Bársonynadrág szárán fényesre dörzsölt alma,
magánégitest, ami beragyogja a napom,
hiába harapnék bele, az ízében sose csillan
fel az a fény. Az alma zamatának egészen más
képe van, mint a fényesre dörzsölt almának.
A zamat képe: egy szép nő hasán magába
roskadó jégkocka, megfakult, ezeréves kalligráfia,
utazás kutya vontatta szánon télből a tavaszba.

A zamat képe nem látvány, nem is láthatatlan.
Ha behunyom szemem, annyi ideig vonul
a hangyasereg a nyelvemen, hogy inkább
hasonlít harapáshoz már, mint csókhoz.

A zamat képe folyton éhezik.

Megjelent a Műút 2017063-as számában