Figyelj, mert könnyen beleeshetsz
abba, hogy bizonyos részleteket
önkényesen pakolsz halomra, mintha
jelentéssé állhatna össze bármi. Napi-
lapokból, rutinból aprított kollázs,
hunyorgó szemmel a szemcsés szöveg.
Kapitálisok és fatálisok bonyolult, vert-
csipke szövetét, ha sokáig nézed, sokféle
alakzatot kirajzol. Akár értelmet nyert
igékkel, vigyázz ezzel, ne magyarázd túl.
Ha például tigrist látsz, amint mangróvefát
kerülget fenségesen, száját nyalja, ásít,
és tekintete úgy pihen, hogy a duzzadt,
félszeg függő gyümölcs remeg tőle,
és remeg vele az ág, szél lesz. Akárhogy
nevezed, a tenyérben másodpercek alatt
fehér kővé rohadó rózsaalma csak egy alakja
annak, ami. Mintha lenne értelme ráolvasni
a nevet egy felcserélt testre. Mosni alaposan
arcot, kezet, fogat, folyatni hosszan, hidegen
a csapot. Fölösleges bizonygatnod, hogy
az esendőségek, az álmok, a terhek mind
megannyi jel. Erre gyere, ne menj arra.
A napszítta medrek fenekén csak báb,
amit látsz. Tükrükben váltott gyermek
sütkérez. Hűtsd le magad, tarts távolságot.
Elég, ha tudod, a jóslatok nem így, ha
működnek is. Ne ellenkezz. Vizes ruhán
át levasalhatod ugyan, egyneműnek hasson.
A képeket és a szavakat ellenben hagyd meg
maguknak. Nehéz lesz, nem mondom, de.
Jusson eszedbe, ha valami könnyebben bízol,
akár hiba, akár csapda, könnyű beleesni,
figyelj.
Megjelent a Műút 2017063-as számában