Fodor Balázs: Én-csapda


A szétvetett csillag minden
részecskéje egy-egy szó.
Szivárognak a világűrön át.

Mire sejtenként beépül egy,
mire reagál a szervezet,
már késő. Már az előző

pillanatba burkolt évezred
csillanását önti csontba,
hogy elvesszen a porhüvelyben.

Mégsem lehet papíron
csapdába ejteni, mert amint
felfedezi magának a testet

a vers soraiban, kész megszabadulni
tőle, és egyetlen hanggal
elhagyja a bolygót.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.