Rékai Anett: A fürdőzők


Most is csak a víz simogat.
Túl rég óta nem ért már hozzám senki,
és ez már így marad.
Fél éve kényszerítetted rám
ezt a kínos szabadságot.
Hiányod kiszorít valamennyi
vizet a kádból — a sötétség ott kezdődik,
ahol már behunyt szemmel sem látlak.
Kezemet a testembe rejtem,
hogy ne nézzen ki úgy,
fognia kéne valakinek.
Nem neked. Felhívnálak, de
nem mondanék semmit.
Csak beleönteném a bort a telefonba,
mert abban az igazság,
végre megtudhatnám, miért.

Megjelent a Műút 2017061-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.