parov stelar

uram, a hozzád felvezető lépcső meredek, uram, nézd, én így, széttörve szeretlek az ínyemre kenni, ilyenkor megérinthetjük egymás kezét a a szószék lakkozott tükröződésén keresztül

fel kéne tetováltatnom
ezt is, hátha így
megtartom a rendszert,
minden pénteken
hajnal
kettőtől négyig
felülök isten székébe,
hogy többet beszéljünk,
*
a templomok ablaka
eredetileg azért vékony,
hogy minél több fényt engedjen be.
éjszaka minden behallatszik odakintről,
részeg turisták vitája,
németek, talán angolok,
a távolban parov stelar szól,
elektroswing
downtempo,
       *
uram,
a hozzád felvezető lépcső meredek,
uram, nézd, én
így, széttörve
szeretlek
az ínyemre kenni, ilyenkor
megérinthetjük egymás kezét a
a szószék
lakkozott tükröződésén
keresztül,
       *
uram,
bazmeg,
már azt sem tudom,
hogy neked írok-e,
többet kéne beszélnünk,
fél kéne tetováltatnom
ezt is, hogy végre
megtartsuk a rendszert,
péntekenként hajnal
kettőtől négyig
a te székedben ülni,
amíg az ablakodon keresztül
beszűrődik fény helyett
a kattogós elektroswing,
downtempo.

Megjelent a Műút 2017061-es számában