Zarándoklat a cédrusokhoz

A gyomor megtelik velük:
ha már kifáradtak, az agy villámcsapásokkal kíséri le
a gondolatokat a hasba, és vérrel melegíti fel nekik a nyálkás szervet.
Minden ebéd után megfulladnak a vérben és az ételben,
eggyé válnak az állati tetemekkel.
Csak azok a gondolatok engedik magukat megismerni,
amik öngyilkosok akarnak lenni.
Mint egy hajó, ami fedélzetén óriási képet szállít
egy hatalmas cédrusról,
az egyszerre-Philemon-és-Baucchis istenről,
és néha, mikor épp nincs szél, elképzeli, hogy
épp oda zarándokol.
De ha a belek felé megindul, az elhalt cédrus
fog zarándokolni: Bennem.

Megjelent a Műút 2017061-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük