Leber Veronika: concretus


gyerekkoromban a malterban hagytam kéznyomom
még mindig látszik a falon bár kezem már nem akkora
vizek testvéreként keresi bennem hajlatát az anyag
formára vágott keveréke vagyok
a kapcsolatokból leülepedett sódernak
és egyedüllétben halmozódott cementnek
a magány nem szervetlen adalékanyag
akiket elhagyok szilárdítanak
nem-érintések folyamata és olló
alakít helyet a fémszerkezetben
hozzám tartozó idegeneknek

ahol mások lépteit beton zárja alá
próbálom belemérni lábfejem
hátha megváltozhatnak a szilárd ígéretek

Megjelent a Műút 2017061-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.