Anyaság

Ötvenévesen újraépíti az életét.
Születésemtől együtt próbáltuk végigkocogni
az anyaság futópályáját.
Hiába körözünk, apám a telefont
nem veszi fel és hétvégén is
egy leomló tömbházba járunk haza.
Együtt vállaljuk a felelősséget
a leányanyaságért,
a fogunkat néha marja, de
így szokás nálunk, sosem
voltak férfiak az életünkben.
Egyre képlékenyebb az ötven éve,
és én szeretnék ott állni mellette,
hogy mindezek kereszttüzét
ketten viseljük el.
Anya vagyok gyermek nélkül.

Megjelent a Műút 2017061-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük