1992

Beszaladtam utánad a légmentes tengerbe, hogy kettőnk viszonyából új mitológiák szülessenek.

Beszaladtam utánad a légmentes tengerbe,
hogy kettőnk viszonyából új mitológiák szülessenek.

Eljátszottunk a gondolattal, lyukas holdaddal,
milyen lehet hiteltelen felnőtté érni.
Aztán megmutattad az amerikai
zászlót rajta meg az orosz próbálkozásokat:
ezekből virágzottak fel a modernkori téveszmék.

A Perseus és a Kisgöncöl között
hajtottuk lábainkkal a vantafekete tömeget,
alattunk istenített tárgyaink és óriáscégek rezegtek.

Azt kívántam, váljék igazzá, amit tanítottak:
megismételhetetlen vagyok,
mint egy elszalasztott kozmikus üzenet.

Aztán mire felnéztem, messze jártál,
valahol a csillagközi lombhullatóknál.
Menthetetlenül süllyedni kezdtem,
a pazarlás karjába zárt.

Borda Réka: 1992
Ambroozia.hu