Kántor Zsolt: Leberknödelsuppé

Májgombócleves

Irgalmatlanul sűrűre főzöd, kelbimbóval.
Takarékosan felhasználsz mindent.
A csimbókot levágod. A mócsingos okoskodást.
S összegyúrod a liszttel a darált szubsztanciát.
S hálásan egyesülnek ujjaid között a nyűgös anyagok.
Kezdet és következmény egymásba nyomul.
Közben a kötényedet felhajtod, s nincs rajtad bugyi.
Pedig vége a nyárnak és mégis — hajlandó vagy megmutatni.
Akár sajtreszelés közben vagy habverés alatt.
Megunhatatlan maradsz.
Suttogod: a jó gondolkodás cselekszik.
Ahogy Isten elválasztotta a sötétséget a fénytől.
Úgy töltöd át az egyik tojáshéjból a másikba
a sárgáját. A világosság lefolyik a combodon.
Én nem gondolkodom. Lenyalom.
Fáj az a csinos csípő. Mondod. És nem nevetsz.

Megjelent a Műút 2017060-as számában

One Reply to “Leberknödelsuppé”

  1. „A nehézség a nyelvben van”’ – beszéltethetnénk a kései Heideggert, aki mind kevésbé tudott elrohanni a dilemma elől: működtet¬hető-e úgy a nyelv, hogy – mindkettőt egybefoglalván – fenntartsa a gondolkodás és a történő lét összhangját? A nehézség a Kántor Zsolt versben ezúttal annyiban szintén nyelvi természetű, hogy a jelenségnek, amelyről beszélünk, lényegében nincsen neve.
    Gasztronómiai Erudíció? A közkézen forgó fogalmak – mint poszthumán világkép, Újtár-Gyiasság, Szó-Kubizmus — azért képtelenség megfeleltetni a századforduló utáni modemség tartalmainak, mert olyan kérdezőhorizont termékei, amelyik nem lehet birtoká¬ban a végkifejlet felőli perspektívánaK. Az új szabályszerűsé-gek felkutatásának igényéről kijelenthetjük ugyan, hogy vol¬taképpen a húszas években hatalmasodtak el s ki, de hogy az ősi @ és az új @találkozásának folyamatából születő szellemiség hol is lépte át a láthatatlan választóvonalakat – efelől hiába faggatjuk a meta-kánon bábuit.
    Drót Áron Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.