Vonalház

Mikor altatónak hazudta a C-vitamint,
még egyikünk sem gondolta, hogy
ilyen könnyen el fogja tanulni a rémálmaimat.
Azt sejtettük, hogy egyszer majd
gyermekebb lesz, mint én vagyok,
de a terv szerint előbb fel kellett volna nőnöm.
Már nem emlékszem a történeteire,
de nagyon jól tudom, miről hallgatott.
Mostanában főként papírról ismerem:
fejből tudom az orvosok nevét, a diagnózist.
A reggeleken, amikor igazából felkel
és igazából elmegy itthonról,
cetliket hagy: még aggódik, még utasít.
A cetlik hátulján virágoskert, vonalház —
felismerem: négy évig építettük, de végül
sosem laktunk benne.
Azt ígéri, este jön majd, és jön is, ahogy illik,
csak egyre ritkábban érkezik meg.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük