Hullamosó

A temető melletti kocsmákat nevezik így.
Jutott eszembe, miközben, szivattyú hiányában,
a pincédben lapátoltam a leszivárgott vizet
egy piros felmosóvödörbe. A tüdőd váladékkal
telt meg — így mondták anyámék —, egy alkoholista,
aki felszökő gyomortartalmát állandóan félrenyeli,
a szervezeted úgy töltötte fel a mellüreget újra
és újra. Görcsösen markoltam a nyelet, májfoltos
ujjak a talpas poharat. Minden egyes lapáttal
közelebb vittelek a fulladáshoz. Nem tudtam
elképzelni, hogyan ölheti meg egy test önmagát.
Viszont az esőzésekkor folyton beázó pince
kézzelfoghatóbbá tette, amit a kórtermek vegyszer-
szaga még csak sejtetett. Most már csak ki kéne
öntenem a vödörnyi vizet, de inkább rád, hogy
felébredj vagy legalább a vakolatszínt, ami a
proszektúrán rakódott rá, lemossa az arcodról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük